(via life-of-al)

Megint hosszú szünet volt, nem akarok magyarázkodni, mert nincs időm. Emlékeztek még BigBoy - ra? Emlékeztek hogy azt írtam, hogy valszeg nem fogom többet felhozni? Hát, úgy látszik, hogy hazudtam. Emlékesztek a tavalyi mikulásbulira, amit ritkaszarnak neveztem? A mostani inkább ritka-nagy-bajnak nevezném. Nos, ahogy a tavalyi osztálykirándulásnál írtam, BigBoy elmesélte az élettörténetét, és már akkor éreztem, hogy valami nincs rendben. De nem vettem róla tudomást. Igazából, kihasználtam, és féltékennyé akartam tenni SZH - t. Akkor sikerült is. És sajnos valamennyire most is. Ugyanis BigBoy felbátorodott. Nagyon. És nagyon rossz lánynak “udvarol”. Nekem. Nóri persze (nem mondja, de tudom) készenvan. Meg is értem. Áh, nincs kedvem ezt most leírni. Olyan depressziós a hangulatom, hogy… uff.
Szóval mikulásbuli. Már eleve úgy álltam hozzá, hogy jólesz, boldogleszek, nemérdekel hogy ki mit gondol. A Jófejek kicsit betéptek, leittákmagukat és miután kiosztottuk a mikuláscsomagokat, kimentek cigizni. Így velük nem volt gondom.
Aztán, drága jó barátnéim (értsd: (G.) Nóra, Bori, Zita) úgy döntöttek, hogy kivonják magukat az egészből és felmentek a tantermekbe kóborolni. Én meg lentmaradtam Nórival, BigBoy - jal (szerintem a továbbiakban csak BB lesz, mert irtószarulhangzik :D) és pár fiúval. Nóri táncolt (asszem) én meg bekapcsolódtam a fiúk csocsózásába. Tök jól szórakoztam, én is beálltam, mentek kulcsotkérni, mentem velük… És akkor (ha eddig nem lett volna tökrenyilvánvaló hogy tetszek neki - már Nóri is észrevette szeptemberben) BB (hogy ne fázzak kint) felajánlotta a pulcsiját. *hatásszünet*
Oké, lehet, hogy én vagy ilyen, de ha valaki (eddig senki nem tette szal..) felajánlja a pulcsiját akk azt nem úgy veszem, hogy barátkozni akar. Mindegy. Utána, a buli végén megkérdezte hogy hazavigyenek-e. Ezen már meg se lepődtem, komolyan.
És az a legszarabb, hogy tudom, hogy tudtam, hogy csak azért csináltam az egészet hogy féltékennyé tegyem SZH -t. Csakhogy ő is visszavágott. Elment a lányokkal (Boriék) PEDIG UTÁLJA ŐKET. És velük beszélgetett a végén, nem velem. És ez nagyon fájt.
A buli óta szinte minden nap beszélgettem BB -vel, néha SZH is odajött, de szerintem..áh, inkább hagyjuk őt.
Pénteken délután BB rámírt facebookon. Picit megijedtem, de visszaírtam és utána egész este beszéltem vele, de még úgy is, hogy nem szemtől szembe dumáltunk, az egész helyzet kínos volt. Még facen keresztül és éreztem hogy tetszek neki.
És ami a legrosszabb, hogy Nóri rögtön kitalálta, hogy írt nekem. Én meg nem hazudtam. Szépen bemásoltam neki hogy mitbeszéltünk. Azt is hogy (gyakorlatilag) áthívott magához. Szegény Nóri, biztos kivan.

Most is beszélünk. Igaz, 10perc telik el egy-egy üzenet között, de dumálunk. És félek. Mert Nóri most nincs fent, nem látja, hogy mitírunk, de…

Nagyon szükségem van egy barátra. Nagyon. De HA összejönnék BB -vel akkor Nóri kinyírna.

BB mellett szóló érvek:

BB ellen szóló érvek:

Szóval, szar helyzetben vagyok.

Majd valamikor jövőre írok, hogy mitörtént. Addig is, boldog karácsonyt és boldog új évet!! :))


21 plays

Naa?? Hogytetszik az új theme? :)) Nekem ezmost vmiért nagyonbejön, szóval egy ideig ezlesz :))

Úgydöntöttem, hogy gyakrabban irogatok, de kevesebbet. Mert így kimarad 1 hónap, eltűnök..

Megint pasi ügy. Pontosabban még mindig. Úgyhogy akit nemérdekel az nyugodtan elhagyhatja az oldalt. Elkezdődött a tanév, semmi nem változott. SZH se. De a sztori a nyárra vezet vissza úgyhogy inkább onnan kezdem. Volt egy osztálytársam, M. aki elsőben bukott, így került hozzánk (aki nemértené, a lényeg az hogy 15 éves). Már egy ideje feltűnt hogy facebookon lájkolgatja a képeimet, meg odaírja hogy aranyosvagyok stb. (aki nemtudná én nemvagyok az a fajta lány aki eltűri h “cicám”-nak szólítsák és ölelgessék a fiúk) Az egyik nap rámírt chaten és elkezdtünk beszélgetni (tudni kell hogy kétségbeesetten pasira volt szükségem, és SZH hiányban szenvedtem). Egész nap beszéltünk énpedig telhesen odavoltam hogy “úrusten, végre érdeklek valakit!”. Írta hogy milyen aranyos, ügyes, csinos vagyok. Én ezekre köszönömmel válaszolgattam, mivel több mint 1éve nemláttam és facen nincs róla rendes kép (tipikus: a fotós nem fényképezkedik) ezért nemtudtam hogy mégis hogynézki. Szóval nemírtam hogy teisjólnézelki meg ilyenek. Csak kedvesen beszélgettem vele. Estére viszont megbolondultam. Azthiszem beleszerettem a tudatba hogy van valaki aki érdeklődik utánam és (nemúgy mint SZH) lép is, próbál megszerezni. Bevallotta hogy tetszek neki (én mondtam neki hogy nekem senki nemtetszik…még jó) és találkozni akart velem. Mondtam, hogy jó, persze, tökrégen láttuk egymást. Úgy köszöntünk el hogy “puszi <3”. Másnap reggelre kitisztult az agyam. HOGY LEHETETT ENNYI ESZEM?! SZH-val mivan, drága Alexandra? Vagy már el is felejtetted őt? Egyáltalán, belegondoltál, hogy M. mit akarhat tőled? Megpróbáltam lenyugodni. Elmegyek vele a moziba, barátilag és eldöntöm, hogy tetszik-e. Ha nem akk nincsen semmi, megpróbálom lerázni. Ha igen, akkor meg happy end, végül is SZH-ra se fogok életem végéig várni. Úgyhogy teltek a hetek (próbáltam tologatni a találkozást, hátha elkeződik a suli és SZH lép), tegnap viszont rámírt, hogy van-e kedvem sétálni vele. Írtam, hogy okés, 30 perc múlva már a FORUM-ba voltunk és beszéltünk. Nos, elsőránézésre nem helyes. Másodikra se. “-Merre akarsz menni? -kérdeztem. -Fogalmam sincs.” Hát, kössz. Elvileg te akartál sétálni. Mindegy, mentünk egy kört a FORUM-ban, utána a Nagytemplom előtt (ott volt Caramel…láttam és hallottam őt élőben!!) és a Piac utcán sétálgattunk. VÉGIG én kérdeztem őt, ha nem, akkor kínos csend volt. Max 1órát voltam vele, szerintem bőven elég volt. Megmondtam neki, hogy borzasztóansokat kellmajd tanulnom (ami igaz is). Úgyhogy kezdődik a lerázó hadművelet.
Tudom, ez most nagyon köcsögségesen hangzott és egy nagy bitch vagyok, de ezvan. Nemtetszik, nemtok vele mitcsinálni. És nem szeretném ha azthinné lehet vmi. Mert nem lehet. Pont.

Úgyhogy az egész sztori vége az, hogy még mindig nincs pasim. DE fogytam 2kg-t, amit a futópadnak köszönhetek. Minden nap megyek rajta és tádáám :)

Majd jelentkezek. És már megtaláltam a dizit is. Úgyhogy jövöök!! :)) 

Öhhmmm. Helloo. Cshöppet régenírtam….úgyhogy senki ne várja el hogy részletesen beszámoljak mindenről. Pénteken, szombaton és vasárnap osztálykiránduláson voltam ami hááááát…az utolsó 2 napra lett jó. Pénteken sikeresen “eltévedtünk” Nóriékkal. Igazából tudtuk hogy a Kopasz-hegyről levezető úton vagyunk csak aztnem hogy az hova vezet. Namindengy. Az ofőmről inkább nem mondok semmit (BIIIIG SOB). Aztán szombat délután. Innentől kezdődik az izgirész :D De előtte egykis bevezető: Ha jólemlékszem SZH -t utoljára a farsangi buli témánál hoztam fel. Nos, semmi nem vátozott (az osztálykirándulás 2.napjáig). Csak annyi aprócska dolog történt hogy álllllllllandóan V. -vel volt. Rajta csüngött. Úgyhogy arra a következtetésre jutottam hogy valszeg már nemtetszekneki. Szombat délután a Zempléni kalandparkban voltunk (mellékesen megjegyzem hogy életemben először és utoljára libegőztem -majd’ beszartam-) és mivel bobozni nemakartam ezért leültem egy padra hogy megvárjam a lányokat. Leült mellém…milyen nevet találjak ki neki? Uff…BigBoy? XD Najó, legyen BigBoy. Nemhiszem hogy a jövőben előjön a neve (de azért jólenne). Szóóval, odajött hozzám BigBoy és elkezdtünk beszélgeni (tudni kell hogy csak annyit tudtam róla h SZH barátja…szal semmit). Mesélt a családjáról és hogy milyen szarul áll fikából. Eleinte csak örültem hogy van társaságom, de utána kezdtem figyelni rá. Nem, nem felfigyelni csak hallgatni. BigBoy (F.)Nórinak tetszik és nem az a fajta vagyok aki lenyúlja a bnője szerelmét. És egyébként se tetszik. Naszóval ott ücsörögtünk és megemlítette hogy SZH -nak van GPS-e és hogy ők azzal fognak hazamenni (a busz lerakott minket a kalandparkba és az ofő aztmondta hogy miután kiszórakoztuk magunkat menjünk gyalog haza.. 2.2 km volt, igaz ez nemolyansok, de mivan ha vki eltéved?!). Megkérdeztem tőle hogy a pénteki eltévedés után nemlehetne-e hogy mi lányok csatlakozunk hozzájuk. Mondta hogy neki mindegy, SZH -t kell megkérdezni. Eltelt kb. félóra és SZH meg a lányok is befejezték a bobozást. SZH mondta hogy jobbis hogy velük megyünk mert így legalább nem fogunk eltévedni. Kérte hogy mondjuk meg milyen utcán van a szállás. Aztse tudtuk mi a neve a szállásnak (Rudabányácska, Smaragdvölgy Pihenőpark, 1.számú faház) úgyhogy Bori mondott egy olyan utcán ami mellett elhaladtunk. A lényeg az hogy a fiúk egyszer csak letéretek a betonútról az erdőbe és ott haladtak tovább mimeg mentünk egyenesen. Nem részletezem mi hazaértünk ők 5 perccel utánunk mert a GPS kivezette őket a szántóföldekre és onnan a megadott utcára (XD). A lényeg hogy az út alatt beszélgettem velük (a lányok már itt se nagyon kapcsolódtak be) és tökjól szórakoztunk. Aztán, jött az este és én bealudtam. Kib*szottul fáradtvoltam és persze pont azon az estén hívott fel SZH hogy átjöhetnének-e hozzánk (hajnali 1:49-kor). Énmeg (amilyen fáradtvoltam) NEM HALLOTTAM AZT A ROHADT TELEFONT!!! -_- Másnap meg már jöttünk haza…de a buszon odaültek hozzánk és (G.) Nórit, Zitát és Borit leszámítva nagyon jól szórakoztunk (ők azért nem mert elvoltak magukban és nemfoglalkoztak velünk). Szóval…részben szar volt, részben tökjó. Egyébként miután leszálltam a buszról kiderült, hogy teljesen le volt égve az orrom. Leégtem. Szószerint és átvitt értelemben is.

                                                           (2011.05.06.)

Nos hello megint mindenki. Eltűntek. De rendesen. NAGYON. Úgyhogy bocsi. Tényleg.

Kezdem a változásokkal:
Született egy kicsöcsém *-* uramisten :O fel se tűnt hogy legalább 1 év eltelt mióta utoljára postoltam. Az nemlehet. Sürgősen csekkolnomkell…áh, hálistennek nem :D
Kicsit megváltoztam. Olyan..nemistudom milyenlettem. Egyszerűen nem a régi.
És ami nemváltozott:
Még mindig nincs barátom. Ha-ha. Lehet röhögni. De nem vicces. SZH-nak még mindig nem sikerült összeszednie magát. De hiába vagyok oda érte, nem várok rá többet. Eltelt 1 év. Szerintem ha nagyon akart volna vmit tőlem akk már lépett volna. Nincsigazam?
A kinézete a blognak. De ha leszidőm lecserélem. De most annak is örülök hogy erre van időm..

Ööö..igázából más nemnagyon történt..hátigen. Unalmas egy életemvan.
Ja, izébizé, kitűnő lettem 9 dicsérettel :D Tudom h ez most úgyhangzik mintha dicsekednék (mert azt is csinálom) de egyszerűen csak ez a legnagyobb érdekkesség ami történt. Legalábbis más nemjuteszembe…

Jaigen. Járok angoltanárhoz és remélhetőleg jövőre (legalábbis apa úgykészül) lesz egy középfokúm :)) És apa a felsőfokút is célbavette úgyhogy…

Majdjelentkezem, ezmost csak egy gyors csekkin volt..aki szeretne követhet twitteren (ahol egy kicsit aktívabbvagyok): x

xoxo A :)

Mostmár jólvagyok. :) Sikerült 6 órát aludnom, még úgy is, hogy közben egész éjszaka ezt kellett hallgatnom: http://www.youtube.com/watch?v=i5LGWoNUZC4 Újból és újból.

Mondanom sem kell kicsit idegesítő volt.

De túléltem. Ésbár halálfáradtan, de boldogan és nyertesen jöttem haza. Ugyanis sikerült Vandával megszeretettnem (ha véletlenül is) vele a PLL-t. Nemhiszem, hogy nézni fogja (hacsak nem szólok neki minden új résznél), nem az a fajta aki tölti-nézi-odavan.

Ebédelni mamáéknál voltunk. Minden ment szokásosan amikor a desszertnél mamáék kutyája (Teddy..találó név..egyébként golder retriver..asszem) görcsöt kapott. Vagy vmi hasonlót.
Tudni kell, hogy nem vagyok oda Teddyért, de minden állatot szeretek és nem tudom végignézni ahogy szenvednek.
Borzasztó volt. Nagyon megijedt és…visszagondolni is rossz. Nem tudott megállni a lábain, olyan volt mintha korcsolyázni. Először azt hittem, hogy megcsúszott, de utána láttam az arcát és tudtam, hogy valami gond van vele. Mama gyorsan odament hozzá és kivitte a konyhából, utána papa volt vele. Kapott gyógyszert és jobban lett. De…úristen olyan szörnyű volt. Rendbe jött, meg minden, de látni, hogy mennyire megijedt…

Ez most elgondolkodtatott. Már kicsikorom óta szeretnék kutyát, de nem sikerül/t rávenni anyáékat. Úgyhogy elhatároztam, ha elköltözök mindenképpen veszek egy kutyust.
De most elbizonytalanodtam. Mivan ha megbetegszik és nemtudok majd rajta segíteni? Vagy ha nem veszem észre időben, hogy van vmilyen baja?
Persze, erre most lehet mondani, hogy hülyeség, de ezen még gondolkozom.

Ebéd után megnéztük a kistesómat (ultrahangos felvételt) ami elég kínosan és megalázóan telt. Ha nem épp a videókat nézték akkor engem szekáltak anyáék, hogy mennyire “megnőttem” (értsétek úgy, hogy elhíztam) és, hogy többet kéne mozognom (=futópadoznom hetente 3x és hetente 1x úszni). Véleményem:
1; Nem vagyok dagi. Nem azt mondom, hogy vékony vagyok, de szerintem a 42kg nem sok.
2; Én sem vagyok megelégedve azzal ahogy kinézek, de könyörgöm! Ezt ne a nyílvánosság előtt beszéljük mármeg!
3; Utálok futópadozni. Az eredményt, azt szeretem. De csinálni…egy kínszenvedés. Inkább tanulok föcit. Na jó, azt azért mégsem.

A fő problémám a 2. pont. Hozzászoktam ahhoz, hogy kritizálják azt ahogy kinézek, de ahhoz nem, hogy nem otthon teszik. Itthon mondhatnak bármit, mert nagyívben leszarom (bocs). Hozzászoktam az 1órás prédikációhoz és azt is megértem, hogy mozognom kell. De ha kényszerítenek akkor nem fogom jól érzni magamat a mozgás közben!

Öhh..asszem ennyi. Mennem kell aludni.

                                                                        xoxo A. :D

A következő bejegyzés egy unalom-post lesz. Tehát, megkérném azokat az olvasókat akik értelmes szöveget kívánnak olvasni, hogy hagyják el az oldalt.

Először is az idő: 23:33. Jah. Meglepő mi? Otthon ilyenkor aludnék (mint minden normális ember…kivéve a tiniket, de ők, mint tudjuk nem mindig normálisak), de nem vagyok otthon. Vandánál vagyok és igencsak szarul érzem magamat jelenleg.

Már jön is a kérdés: Miért? Hiszen a legjobb barátnőmnél vagyok! Nem kéne jól éreznem magamat?
De igen. Szerintem a legtöbb lány imádja az ottalvós “bulikat” mert megnéznek egy jó filmet, beszélnek reggelig és nem alszanak semmit. Ez mind szép és jó, de Vandával ezt nem lehet csinálni. Nála az alvás elkezdődik a film után, tehát éjfélkor már húzza a lóbőrt. Egyenlő kimarad a beszélgetés és helyette kénytelen vagyok nyitott szemmel feküdni és nemaludni (vagy jelen esetben elkórencsálni a laptopját és blogolni-twitterezni-facebookozni és nézni egy Pretty Little Liars részt).

Igazából Vandával nincs baj. Szeret és tud aludni. Csakhogy én képtelen vagyok. Nemcsak vendégségben, az egy dolog, de néha még otthon se. Ezt lehet megmagyarázza, hogy már babakoromban se tudtam aludni.

De ez így akkor is szar. Nagyon szar. Még annál is jobban.

Egyszerűen nem vagyok fáradt. Televan a hasam a sok szar mekis kajával (amit nagyon gyorsan lekell dolgoznom h szerdán belelférjek a szoknyámba, ami alapvetően is szűk) és Sprite-tal. Na igen. Vanda és az egészséges kaja ősellenségek. Bele se merek gondolni, hogy holnap reggel mit akar megetetni velem. Biztos, hogy megint teleleszek és délben meg vagy nem fogok tudni enni, vaagy olyan sokat eszek, hogy felrobbanok.

Most lehet, hogy úgy állítottam be Vandát mint egy..nemistudommit, de nagyon szeretem őt. Komolyan. Olyan mintha a testvérem lenne. Hosszú lenne leírni, hogyan lettünk barátnők szóval ezt most nem ejtem meg. De 3 éve jóbavagyunk és ez nekem elég is.

Még 15 perc a PLL-ig. Nagyon rákattantam erre a sorozatra. Jelenleg a 14. részt nézem és naagyonszupeer :D

Öhh, kezdek fáradni. Mármint a szemem. Ez jójel :DD Hajrááá…

Najó, nem untatok tovább senkit majd írok. Megnézek egy PLL részt és megpróbálok aludni. Nem gondolok semmi félelmetesre. Csupa szép és jó, vidám, vitágos dolgon fog járni az agyam és reménykedek, hogy egyszer, valamikor tudok aludni legalább 1-2 órácskát. (Egyébként 4 perc és éjfél. Nem fogok kívánni, baromság, de ti azért kívánjatok helyettem is.)

| older posts